Kedden egész kis sztársereggel találkoztam a reptéren. Igazi legendák utaztak együtt és bizony volt, akinek autogramjára már régóta fentem a fogam. Gálvölgyi János, Hernádi Judit, Heilig Gábor, Eszményi Viktória, Presser Gábor, Somló Tamás, Koncz Zsuzsa, Gerendás Péter - hogy csak néhányukat említsem.
Megmondom őszintén - így több ezer autogram után is - még mindig izgulok, ha magyar híres embertől kell aláírást kérnem. Gázos, mert hülyének néznek általában. Magyarországon csak a kisgyerekek gyűjtenek ilyesmit, bár külföldön ez abszolút természetes. Sőt, Londonban és Bécsben leginkább idősebb emberekkel találkoztam, akik ezt a hobbit űzték. A magyar ismert emberek többsége, különösen a sztárrá avanzsált, de ezért a címért meg nem dolgozó szupergagyi megazsé "hírességek" azt gondolják, egyfajta kegy, ha valaki kaphat tőlük aláírást. Pedig milyen rosszul gondolják! Az a kegy, ha valaki adhat!!! Hisz ez azt jelenti, hogy az emberek meg akarják örökíteni a vele való találkozást és mi lehetne más a tanúbizonyság, mint egy autogram, vagy egy közös kép. A fent nevezettek emberi nagysági ez alkalommal is példamutató lehetne: kivétel nélkül mindannyian megköszönték, hogy odamentem hozzájuk! Keményen megdolgoztak a sikerért és tudják, nagy dolog a közönség szeretete.
Imádom Gálvölgyit, szerintem hatalmas nevettető. Filmbe illő poén volt, ahogy egy üvegfalon akarta aláírni a papírt, amit eléraktam, de pont azon az oldalon nem volt üveg és bedőlt a túloldalra. Mondtam neki, ő a kedvencem a mostani Heti Hetesből, amit ő szerényen megköszönt. Sokszor szoktam kamuzni, de ezúttal tényleg igazat mondtam:)
Heilig Gáborral most találkoztam először, bár gyerekkoromban voltam egy Három kívánság műsoron, ahol ő volt a vendég előadó. Ugyanolyan kedves, mosolygós, szerény, ahogy azt az ember gondolná.Eszményi Viki is kellett volna, de hozzá sajnos nem értem el:(
Somló Tamásról mindig ugyanaz jut eszembe: zenebohóc. Kicsit talán erőltetett, de leht hogy csak unja az ismertséget és magát szórakoztatja.
Gerendás Pétert sohasem tudtam hová tenni. A zenéjéért nem vagyok oda és az ember maga is furcsának tűnt, ha láttam a tévében. De így élőben nagyon közvetlen, érdeklődő, abszolút pozitív benyomást tett rám.
Koncz Zsuzsát kicsit későn ismertem meg, így már nem is mentem oda hozzá. Napszemüvegben volt, ami egy ilyen illusztis társaságban szerintem egy kissé túlzó... Amúgy vele vagy 10 éve találkoztam egyszer egy dedikáláson valamelyik lemezboltban (akkor még mentem a magyar aláírások után is...) és nagyon kedves volt. Tetszett a nyugalmat sugározó, kellemes hangja.
