Sztárok testközelben

Végre, megjött hozzánk Kylie!!! Már nagyon vártam. Tudtam, kedves lány, hisz 2 évvel ezelőtt már összefutottunk vele Bécsben. Akkor elámultam a koncertjén és utána rövid kepesztés után sikerült a találkozás is a hotel előtt. Furcsa sztori volt. A hatalmas menedzsere szinte a hónalja alá kapta Kylie-t és úgy próbálta becsempészni a hotelajtón. Mielőtt belépett volna, odaszóltam neki: "Kylie, Magyarországról jöttünk, csak azért, hogy találkozhassunk veled!" Erre visszanézett rám, majd elvette a felé nyújtott filcemet és aláírta a képemet. Majd még adott vagy 2 autogramot és beslisszolt a hotelbe. Szóval, abszolút kellemes emlék maradt meg róla és ennek hatására, már rettentően vártuk, hogy megérkezzen Pestre. Sokáig nem is tudtuk, mikor jön és mivel, minden megoldás számításba került. Szerda 23 órakor aztán kaptam a telefont, szedjem össze magam, mert éjfélkor landol a gép. Mint hülye, úgy rohantam Budafokról a belváros felé, ahol aztán összeszedtek a barátok és repültünk a reptér felé. Ott már volt néhány fotós és tévés. Éjfélkor aztán tényleg kilibbent a picike énekesnő és igazán bájos volt. Ahogy jött felém le a lépcsőn, megcsúszott és majdnem leesett. Gyorsan nyújtottam felé a kezem, hogy elkapjam és ekkor született az a kép, amin olyan, mintha meg akarnám kérni a kezét. Lejött, elvette a képeket a kezemből és aláírta őket. Igaz, én csak 1 autogramot szerettem volna, de mind a hármat aláírta. Végig mosolygott és gyönyörű volt! Nem látszott rajta, hogy előtte nem sokkal 2 órás koncertet nyomott le. Kifogástalan smink, semmi ránc, vagy fáradtság és csinos ruha. Mintha csak vacsizni jött volna. Mondtam neki, örülünk hogy ismét itt van Pesten, amire rám nézett, még jobban mosolygott és megköszönte. Hát elállt a szavam! Nem vagyok Kylie-rajongó, de kedvelem a dalait, sőt ezt az új albumot egyenesen imádom. Elvarázsolt már megint ez az apróság! Szerettem volna közös képet is vele, amibe bele is egyezett, de a szemét testőre állandóan nyomta lefelé a kezemet..... Aztán fél kézzel csináltam egy képet rólunk, hát elég bizarra sikerült... De legalább valami. Másnak ilyen sincs:) Aztán még válaszolt a tévések kérdéseire és beszállt a kocsiba és a hotelbe hajtott. Ott aztán elszabadultak az indulatok és lehajtott a garázsba. Szóval nekünk szerencsénk volt ott a reptéren.

Másnap meló után félhullán még kimentem a hotelhez, hátha alá tudom íratni a közösnek mondott képeimet. 14 órára beszéltük meg a többiekkel, 14.30-ra oda is értem. Alig csókoltam végig a barátokat, amikor kijött drága Kylie-nk és végigírta a sort. Majd integetett mindenkinek, beszállt a kocsiba és elment. Kb. 5 perc alatt megvolt a az aláírt fotó. Hát, hiába, aki tud, az tud!:) Ez volt az egyetlen alakalom, amikor nem a garázson át közlekedett. Köszönöm Kylie, édes vagy igazán!!!!!

Pár nappal ezelőtt koncertet adott Mark Knopfler. Muszáj vele találkozni, mert pár éve, mikor itt volt, nem sikerült... Akkor a BS-nél ácsorogtunk, amikor kihúzott a fekete Merci és eltűnt az éjszakában. Most biztosra mentünk. Koncert után végre sikerült vele összefutni. Sajnos kicsit kedvesebb emberre számítottam, mint amilyen valójában. Ahogy a tapasztalatok mutatják, a magyar származású sztárok elég gázosan tudnak viselkedni - Alanis Morissette kiemelkedő ezek közül. Szóval, Knopfler-ről láttam egy olyan oldalt, ahová rajongók közös képeit teszik fel és mindenki megírhatja találkozását a zenésszel. Sok kép volt, biztos voltam benne, hogy egyszerű dolgunk lesz. Nem így történt!!! Kiszállt a kocsiból a testőre és közölte, no photo és mindenkinek csak 1! aláírás. Hát, örültünk neki...... Voltunk összesen hárman, tehát nem az a kimondottan hatalmas rajongótábor. Na, megjött a művész úr is. Kicsit öreg, meghízott és nem mosolygós. Persze, mondhatnánk, végülis a koncert után volt. De akkor is! Szóval írt ő és szerencsére nem is csak egyet. Mindegyikünknek mindent, amit elétettünk. Mondta is a testőr, hogy szerencsések vagyunk:) De a képbe már nem egyezett bele, merthogy rohan Bécsbe.... Igaz, ott csak másnap lesz koncertje.... nem esett meg a szíve rajtunk. Kicsit csalódás volt ez a találkozás... Nem baj, majd a Kylie megvígasztal......

Hello Mindenki!

Gyerekkorom óta gyűjtöm az autogramokat, rengeteg sztárral találkoztam már. Más egy idő után kinövi ezt a hobbit, nálam fordítva volt. Egyre inkább elhatalmasodott rajtam ez a mánia. Ne nézzetek hülyének, mert azért nem olyan egyszerű dolog ám ez! Az autogramgyűjtés egy társasjáték, ahogy egyik barátnőm találóan megjegyezte: adott egy sztár, akit "el kell kapni". Vannak biztonságiak, rendőrök, szállodák, repülők, buszok, helyszínek. Kit kell keresni? Hol van? Hogy lehet odaférkőzni hozzá? És akkor még vannak a rajongók, akiket meg kell előzni. Ja, és persze a média - nehogy már előbb jelenjen meg valamelyik újságban a tartózkodási hely, minthogy mi elkaptuk! Aki előbb odaér, annak van nagyobb esélye arra, hogy nyer. Nyer egy találkozást, autogramot, közös képet.

Milliók vannak a világon, akik mindent megadnának, hogy az imádott énekesükkel, színészükkel, akármilyen híres emberrel találkozhassanak. Mégis csupán a média által sugallt egyéniséget ismerik. Kisgyerekként sokszor gondolkodtam azon, milyen lehet az életben Madonna, vagy akár Michael Jackson. A sok hír misztifikálja a sztárokat, már-már többméter magas, jóságos, vagy éppen undok mesebeli lényeknek képzelhetnénk őket. Én mindig is kiváncsi voltam arra, milyenek igazából - a külsejük és a belső tulajdonságaik egyaránt. Márpedig ezek csak akkor ismerhetőek meg, ha személyesen megtapasztalom. Így mikor Pestre kerültem egyetemre, már semmi nem tudott megakadályozni abban, hogy találkozzam azokkal, akiket eddig csak a tévéből és az újságból ismertem. Annyi mindenkivel hozott össze a sors, olyan sok tapasztalatot szereztem, gondoltam épp itt az ideje, hogy leírjam, mire számíthat az, aki találkozni akar hírességekkel. Ezek nem előre megrendezett jelenetek voltak, nem a médiának szóltak, hanem nekem, nekünk "rajongóknak". Azért teszem idézőjelbe a rajongó szót, mert én nem vagyok rajongó. Általában nem rajongásból megyek oda valakihez, hanem autogramgyűjtés miatt. Ha még szeretem is azt a sztárt, akivel találkozom, az már csak hab a tortán:)

Előre szeretném jelezni, ezek az én és a barátaim tapasztalatai. Leírom a jót is és a rosszat is. Abszolút szubjektív, ugyanakkor tényeken alapuló minden beszámoló, így ne tartsatok seggfejnek, ha más véleményen vagytok... Remélem jól fogtok szórakozni, üdv Nektek,

Andyka

Kedden egész kis sztársereggel találkoztam a reptéren. Igazi legendák utaztak együtt és bizony volt, akinek autogramjára már régóta fentem a fogam. Gálvölgyi János, Hernádi Judit, Heilig Gábor, Eszményi Viktória, Presser Gábor, Somló Tamás, Koncz Zsuzsa, Gerendás Péter - hogy csak néhányukat említsem.

Megmondom őszintén - így több ezer autogram után is - még mindig izgulok, ha magyar híres embertől kell aláírást kérnem. Gázos, mert hülyének néznek általában. Magyarországon csak a kisgyerekek gyűjtenek ilyesmit, bár külföldön ez abszolút természetes. Sőt, Londonban és Bécsben leginkább idősebb emberekkel találkoztam, akik ezt a hobbit űzték. A magyar ismert emberek többsége, különösen a sztárrá avanzsált, de ezért a címért meg nem dolgozó szupergagyi megazsé "hírességek" azt gondolják, egyfajta kegy, ha valaki kaphat tőlük aláírást. Pedig milyen rosszul gondolják! Az a kegy, ha valaki adhat!!! Hisz ez azt jelenti, hogy az emberek meg akarják örökíteni a vele való találkozást és mi lehetne más a tanúbizonyság, mint egy autogram, vagy egy közös kép. A fent nevezettek emberi nagysági ez alkalommal is példamutató lehetne: kivétel nélkül mindannyian megköszönték, hogy odamentem hozzájuk! Keményen megdolgoztak a sikerért és tudják, nagy dolog a közönség szeretete.

Imádom Gálvölgyit, szerintem hatalmas nevettető. Filmbe illő poén volt, ahogy egy üvegfalon akarta aláírni a papírt, amit eléraktam, de pont azon az oldalon nem volt üveg és bedőlt a túloldalra. Mondtam neki, ő a kedvencem a mostani Heti Hetesből, amit ő szerényen megköszönt. Sokszor szoktam kamuzni, de ezúttal tényleg igazat mondtam:)

Heilig Gáborral most találkoztam először, bár gyerekkoromban voltam egy Három kívánság műsoron, ahol ő volt a vendég előadó. Ugyanolyan kedves, mosolygós, szerény, ahogy azt az ember gondolná.Eszményi Viki is kellett volna, de hozzá sajnos nem értem el:(

Somló Tamásról mindig ugyanaz jut eszembe: zenebohóc. Kicsit talán erőltetett, de leht hogy csak unja az ismertséget és magát szórakoztatja.

Gerendás Pétert sohasem tudtam hová tenni. A zenéjéért nem vagyok oda és az ember maga is furcsának tűnt, ha láttam a tévében. De így élőben nagyon közvetlen, érdeklődő, abszolút pozitív benyomást tett rám.

Koncz Zsuzsát kicsit későn ismertem meg, így már nem is mentem oda hozzá. Napszemüvegben volt, ami egy ilyen illusztis társaságban szerintem egy kissé túlzó... Amúgy vele vagy 10 éve találkoztam egyszer egy dedikáláson valamelyik lemezboltban (akkor még mentem a magyar aláírások után is...) és nagyon kedves volt. Tetszett a nyugalmat sugározó, kellemes hangja.